Az Azori-szigetek – búvármerülés és egy óriás rája a mélyben
Az Azori-szigetek sorozat – 1. rész
Az Azori-szigetek már jó ideje ott volt a bakancslistámon. Szinte mindenkitől, aki járt már ott, ugyanazt hallottam: „Ha egyszer elmész, meg fogod érteni, miért rajonganak érte ennyien.” Több utazásszervezőtől is azt hallottam, hogy szeretnék felvenni az úticéljaik közé, mert egyszerűen maga a csoda. A neten látott fotók sem segítettek lebeszélni róla, inkább csak még kíváncsibb lettem.
Egyik nap felhívtam a barátnőmet.
– Mit szólnál az Azori-szigetekhez?
Nem kellett sokat győzködnöm. Néhány perc beszélgetés után már azt néztük, mikor indulnak a repülők, hol érdemes megszállni, és hogyan tudnánk a legtöbbet kihozni az utazásból.
A búvárfelszerelésem jó része már napokkal indulás előtt össze volt készítve. Aki búvárkodik, tudja, hogy ilyenkor az ember inkább háromszor is átnézi a felszerelést, nehogy otthon maradjon valami fontos.
Három nap búvármerülés volt a tervben szeptemberben.
Abban bíztam, hogy addigra a víz már kellően felmelegszik, bár tudtam, hogy az Atlanti-óceánt nem érdemes a Vörös-tengerhez hasonlítani.
Az első három napot teljes egészében búvárkodásra szántam.
Már itthon felvettem a kapcsolatot egy helyi búvárbázissal. Elolvastam az értékeléseiket, leveleztünk a merülésekről, és megbeszéltük, hogy mindhárom napon hajóval megyünk ki a merülőhelyekre.
Nincs állandó búvártársam, ezért szinte minden utazásomon új emberekkel merülök. Sokan ettől tartanak, de én már régóta úgy gondolom, hogy egy jó helyi búvárbázis ugyanolyan biztonságot ad, mintha a saját csapatommal mennék. A lényeg, hogy mindig alaposan utánanézzek, kivel merülök.
A víz alatti világ egészen más volt, mint amit a Vörös-tengeren megszoktam. Kevesebb hal, kevesebb szín, viszont a vulkanikus sziklák egészen különleges hangulatot adtak a merüléseknek. Minden helynek megvan a maga szépsége.
Egészen az első nap második merüléséig.
Egy találkozás, amit soha nem felejtek el
Csendben lebegtem a vízben. Ez az egyik kedvenc részem a búvárkodásban. Odalent nincs telefon, nincs zaj, csak a saját légzésem hangját hallom, miközben lassan sodródom a víz alatt.
Éppen a sziklák között nézelődtem, amikor a távolban feltűnt valami.
Először csak egy sötétebb foltnak látszott. Azt hittem, talán egy árnyék vagy a fény játéka. Ahogy azonban közeledett, egyre jobban kirajzolódott az alakja.
Egy pillanatra teljesen lefagytam.
El sem akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténik velem.
Mire felfogtam, hogy egy óriás rája úszik felém, önkéntelenül is tátva maradt a szám. A következő pillanatban pedig már éreztem, hogy a szám tele lett vízzel. Ott, a maszk mögött csak magamban nevettem.
Az óriás rája alig egy méterre suhant el mellettem.
Hatalmas volt. Sokkal nagyobb, mint bármi, amit addig a víz alatt láttam. Lassan mozgott, mintha egyáltalán nem sietne. A szárnyai finoman hullámoztak, a hosszú farka pedig lágyan követte minden mozdulatát.
Ott lebegtem mozdulatlanul, és csak néztem.
Talán húsz másodpercig láttam, talán fél percig. Nem tudom. Az ilyen pillanatokban teljesen megszűnik az idő.
Amikor végül eltűnt a kék mélységben, még sokáig ugyanott maradtam. Tudtam, hogy ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni.
Ha valaki ma megkérdezi, melyik volt az egyik legkülönlegesebb pillanat az összes utazásom közül, ez biztosan ott van az első helyeken.
Kocsiba pattanva São Miguel felé
A három nap búvárkodás után végre átvettük a bérelt autónkat, és elindultunk felfedezni São Miguelt, az Azori-szigetek legnagyobb szigetét. A szállásunk, amit a Booking.com-on foglaltunk, igazán kényelmes és jól elhelyezkedő volt – ha te is ott keresel szállást, itt tudsz böngészni köztük.
A következő napokban vízesések, hortenziákkal szegélyezett utak, krátertavak és elképesztő kilátók vártak ránk. Volt egy nap, amikor este az órámra néztem, és 37 217 lépést mutatott. Ráadásul mindezt szandálban.
De erről majd a következő részben mesélek.
Ez egy affiliate link – ha ezen keresztül foglalsz szállást, számodra nem kerül többe, engem viszont segít az oldal fenntartásában. Köszönöm! 💛
Hasznos tippek, ha az Azori-szigeteken szeretnél búvárkodni
• Nem kell saját búvártárs. Egy jó PADI, CMAS vagy SSI búvárbázis mindig beoszt egy megfelelő csoportba.
• Foglalás előtt mindig olvasd el az értékeléseket.
• Ha van saját maszkod, érdemes magaddal vinni.
• Az Atlanti-óceán vízhőmérséklete évszakonként jelentősen változik, ezért mindig érdeklődj előre, milyen vastag búvárruhát ajánlanak.
Ha te is szeretnél saját szervezésben utazni, de nem tudod, hogyan érdemes nekikezdeni, a Start To Explore könyvemben végigvezetlek a teljes folyamaton, az első ötlettől egészen az indulás napjáig. Megmutatom, hogyan szervezd meg az utazásodat úgy, hogy közben magabiztos maradj, és valóban élvezni tudd az élményt.
👉Itt találod a könyvet
