Az Azori-szigetek sorozat – 3. rész
Az előző napi 37 217 lépés után azt gondolná az ember, hogy másnap egy kicsit visszaveszünk a tempóból.
Hát… nem így történt.
Reggel hatkor már talpon voltunk. Tudtuk, hogy hosszú nap vár ránk, ezért összedobtunk a szálláson egy igazi kalóriabombát: sonkás, szalonnás, póréhagymás rántottát paprikával.
Élni tudni kell.
Utólag belegondolva, ez volt az egyik legjobb döntésünk azon a napon.
Reggeli után autóba ültünk, és elindultunk São Miguel északkeleti része, Nordeste felé. Ez a sziget egyik legvadabb vidéke. A táj itt egészen más, mint délen: meredekebb hegyoldalak, mély szurdokok, zöldellő dombok és mindenhol az Atlanti-óceán.
A világítótorony, amiért meg kellett dolgozni
Az első megállónk a Farol Ponta do Arnel világítótorony volt.
Már az odaút is külön élmény.
Az autót fent hagytuk az út menti parkolóban, mert ugyan le lehetett volna menni kocsival is, de a 35%-os lejtőre ránézve inkább nem akartam kockáztatni. Folyton az járt a fejemben, hogy mi van, ha a bérelt autónk már nem akar feljönni.
Így maradt a gyaloglás.
Lefelé persze minden könnyűnek tűnt.
Az ember ilyenkor hajlamos elfelejteni, hogy ugyanazon az úton még vissza is kell jönni.
A világítótorony egy magas sziklán áll, alattunk pedig hatalmas erővel csapódtak a hullámok a partnak. Az égbolt ekkor már kezdett beborulni. A sötét felhők és a szürkéskék óceán olyan kontrasztot adtak a tájnak, amit mindig is szerettem fényképezni. Nem volt klasszikus napsütéses képeslapidő, mégis különleges hangulata volt az egésznek.
Aztán elindultunk visszafelé.
Na, akkor már nem volt ilyen vidám a helyzet.
A combizmaink hangosan tiltakoztak minden egyes lépésnél. Néha tényleg azt hittük, kettészakadnak. Mire felértünk az autóhoz, már csak nevettünk rajta, hogy a nap még szinte el sem kezdődött, mi pedig úgy éreztük magunkat, mintha már egy egész túrát letudtunk volna.
Amikor az eső meghozta a legszebb pillanatot
A következő megálló a Miradouro do Ponta do Sossego volt.
Csakhogy mire odaértünk, az eső teljes erővel rákezdett.
Ott ültünk az autóban, néztük, ahogy az eső veri a szélvédőt, a szél pedig rázza az egész kocsit.
Egymásra néztünk.
– Van ennek így értelme?
Néhány percig csak vártunk.
Aztán egyszer csak valami megváltozott.
Az ablakon keresztül megláttunk egy kettős szivárványt.
Nem kellett több.
Szinte egyszerre nyitottuk ki az ajtót, felkaptuk a kapucnit, és futottunk a kilátó felé.
A szél olyan erősen fújt, hogy az esőkabátom szó szerint vízszintesen lobogott rajtam. Olyan érzésem volt, mintha zászló lennék.
A kilátást ugyan részben eltakarta a köd és az eső, de ez egyáltalán nem zavart. Éppen ettől lett különleges az egész. Néha nem a tökéletes időjárás adja a legjobb élményt, hanem az, amikor egy kicsit meg kell küzdeni érte.
Terra Nostra – elsőre furcsa, aztán nem akarod elhagyni
Délután Furnas felé vettük az irányt, ahol a híres Terra Nostra Park található.
Őszintén szólva, amikor először megláttam a termálmedencét, egy pillanatra elbizonytalanodtam.
A víz barnás színű volt, a levegőben pedig erősen érezni lehetett a kén jellegzetes szagát.
Az első gondolatom az volt:
„Tényleg ebbe fogok mindjárt belemenni?”
A biztonság kedvéért levettem az ezüst nyakláncomat, a gyűrűimet és a fülbevalómat is. Utólag nagyon örültem neki, mert a magas vastartalmú víz még a fürdőruhám színét is megváltoztatta. Sárgásbarna lett, és a bőröm is kapott egy különleges árnyalatot.
Az első néhány lépés tényleg furcsa volt.
Olyan érzésem volt, mintha valami sűrű trutyiba készülnék beleülni.
Aztán néhány perc múlva már teljesen megszoktam.
A víz kellemesen meleg volt, körülöttünk óriási páfrányok, egzotikus fák és virágok. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé érdekelt, milyen színű a víz. Csak élveztem, hogy egy ilyen különleges helyen lehetek.
Szerencsére öltöző és zuhanyzó is volt, így fürdés után le tudtuk mosni magunkról a vasas vizet, mielőtt továbbindultunk.
Mintha egy boszorkánykonyhába csöppentünk volna
Furnas mellett található egy geotermikus terület, ahol a földből mindenhol gőz tör fel.
Ahogy közelebb értünk, egyre erősebben lehetett érezni a kén szagát.
Az egész helynek olyan hangulata volt, mintha valami régi boszorkánykonyhába csöppentünk volna.
Mindenfelé gőzölgő lyukak, bugyogó források és meleg talaj.
Itt készül az Azori-szigetek egyik legismertebb étele, a Cozido das Furnas.
A helyi éttermek már reggel beleteszik a fazekakat a vulkanikus talajba, ahol a föld természetes hője lassan, órák alatt megfőzi az ételt. Minden edény előtt egy kis tábla jelzi, melyik étteremhez tartozik.
Nagyon különleges látvány volt.
A vacsorát már egy közeli étteremben ettük meg.
Szinte mindent megkóstoltunk, ami a tálra került. Többféle hús, kolbász, hurka és rengeteg zöldség volt benne. Akadt olyan zöldség is, amit korábban még soha nem láttam.
Nagyon finom volt.
Annyira jól laktunk, hogy amikor visszaültünk az autóba, szinte azonnal ránk tört a kajakóma.
Hazafelé alig bírtam nyitva tartani a szemem.
Ezért szeretem az ilyen utazásokat
Amikor este visszaértünk a szállásra, újra elővettem az utazási naplómat.
Ahogy leírtam a nap eseményeit, arra gondoltam, hogy mennyire különleges hely az Azori-szigetek.
Reggel még egy világítótoronyhoz kapaszkodtunk le egy elképesztően meredek úton, délelőtt viharban kergettük a szivárványt, délután egy vulkanikus termálvízben fürödtünk, este pedig egy olyan vacsorát ettünk, amit egész nap a föld természetes hője főzött meg.
Ilyen napokat egyszerűen nem lehet előre megtervezni.
És talán pont ezért maradnak meg ennyire.
Az órám estére 19 985 lépést mutatott.
Nem volt annyi, mint előző nap.
De élményekből legalább ugyanannyit kaptunk.
Néhány tanács, ha te is erre készülsz
• Az Azori-szigeteken az időjárás percek alatt megváltozhat, ezért mindig legyen nálad esőkabát.
• A világítótoronyhoz vezető meredek úton csak akkor menj le autóval, ha magabiztosnak érzed magad. Gyalog fárasztóbb, de biztonságosabb.
• A Terra Nostra termálmedencéjébe ne vigyél ezüst ékszereket, és számíts rá, hogy a vastartalmú víz elszínezheti a világos fürdőruhát.
• Ha szeretnéd megkóstolni a Cozido das Furnast, érdemes előre érdeklődni az étteremben, mert ezt az ételt órákkal korábban kezdik el készíteni.
A következő részben
Elmesélem, hogyan jártunk az Azori-szigetek leghíresebb kilátópontján, ahol először csak sűrű ködöt láttunk, majd néhány perc alatt olyan látvány tárult elénk, ami miatt emberek ezrei utaznak el minden évben São Miguel szigetére. Emellett ellátogatunk Európa egyik utolsó működő teaültetvényére és egy őserdei termálfürdőbe is.
Ha te is szeretnél magabiztosabban belevágni a saját szervezésű utazásokba, a Start To Explore könyvemben lépésről lépésre megmutatom, hogyan tervezd meg az első utadat, mire figyelj a foglalásoknál, és hogyan utazz úgy, hogy közben valóban élvezni tudd minden pillanatát.
