Nem csak huszonéveseknek szóló utazás 35–40+ fejjel

Nem csak huszonéveseknek szóló utazás 35–40+ fejjel

Szóló utazás 35 felett nőként

Szóló utazás 35+ fejjel sokak számára még mindig szokatlan gondolat. A legtöbb történetben huszonéves hátizsákosokat látsz, ezért könnyű azt érezni: erről már lemaradtál.

Közben meg ott van benned a vágy, hogy jó lenne egy pár nap, ami csak rólad szól. Nem a gyerekek, nem a munka, nem a háztartás, nem a határidők. Csak te, egy új hely, csend, idő gondolkodni, idő semmire. És persze közben feljönnek a kérdések:

• „Nem vagyok már öreg ehhez?”
• „Mit szólnak majd otthon?”
• „Bírni fogom fizikailag?”

Ez a cikk arról szól, hogy szólóban utazni 35–40+ fejjel nem elkésett fiatalkori álom, hanem teljesen más minőségű élmény és nagyon is van helye az életedben, ha te is úgy érzed, ideje egy kicsit magadra is figyelni. 

1. Szóló utazás 35+ – nem késtél le semmiről

Húszévesen gyakran az a kérdés, hogy „mennyit bírok”, „mennyi mindent tudok belezsúfolni” egy útba.

35–40+ körül sokkal inkább az, hogy mi az, ami tényleg számít.

Lehet, hogy már:

– nem vonz, hogy 12 ágyas hostelben aludj,
– nem akarsz minden este bulizni,
– fontosabb a jó matrac, a csend, a normális kávé reggel, mint az, hogy a legolcsóbb legyen.

Ez nem azt jelenti, hogy „öreg lettél”, hanem azt, hogy többet tudsz magadról. Ma már pontosabban érzed, mi az, ami ad neked, és mi az, ami csak kimerít. Ez óriási előny az első szóló utad tervezésénél.

2. Más félelmeid vannak és ez teljesen normális

35–40+ körül a félelmek is máshogy néznek ki, mint húszévesen. Nem csak az merül fel, hogy „mi lesz, ha eltévedek?”, hanem az is, hogy:

– „Megtehetem én ezt, hogy magamra költök ennyit?”
– „Otthon hogy oldják meg nélkülem, gyerek, háztartás, munka?”
– „Mit szól a párom, a családom, a környezetem, ha csak úgy elmegyek egyedül?”

Ezek a kérdések nem azt jelentik, hogy nem szabadna menned. Azt jelentik, hogy felelősségben élsz, és sok szálat tartasz kézben. Éppen ezért fontos, hogy ne „szökésként”, hanem átgondolt döntésként tekints az utazásodra. Legyen helye az életedben, tervezd bele, beszéld át az érintettekkel, de attól még lehet sajátod.

3. Komfortigény: jogod van kényelmet választani

Az internet tele van romantizált „egy hátizsák, bármelyik kanapén elalszom” történetekkel. 35–40+ fejjel lehet, hogy a tested egyszerűen másképp reagál: fáj a hátad, ha rossz a matrac, kell a saját fürdő, kell a csend, kell a pár óra biztos alvás.
Ez nem luxus, hanem önkímélés.

Nyugodtan dönthetsz úgy, hogy:

– inkább kisebb, nyugis szállást választasz jó fekvéssel,
– lehet, hogy kicsit többet fizetsz, de cserébe jobban alszol,
– nem vállalsz be napi 25 000 lépést, mert utána három napig nem mozdulsz.

Nem kell bizonyítanod senkinek, hogy mennyire vagy „kemény”. Az a fontos, hogy olyan keretek között utazz, amik között másnap is van kedved felkelni.

4. Energia: nem az a cél, hogy kifacsard magad

35–40+ körül jó eséllyel már nem az a szempont, hogy minél többféle dolgot zsúfolj egy napba, hanem hogy maradjon belőled is valami a végére.

Ez jelentheti azt, hogy:

– beépítesz a napjaidba pihenőblokkokat,
– nem vállalsz be minden nap hosszú túrát, nagy városnézést,
– tudatosan hagysz „lassú napot” az út közepére, amikor főleg csak sétálsz, leülsz, figyelsz.

Az első szóló utad nem akkor „sikeres”, ha a végén holtra fáradva esel haza. Sokkal inkább akkor, ha úgy érzed, hogy feltöltött, nem csak lefárasztott.

„Az első szóló utazás 35+ fejjel nem csak bátorság kérdése. Egy jól átgondolt terv rengeteget számít.”

5. Család, gyerek, partner – nem önzőség, ha kérsz időt magadra

Ha van párod, gyerek, család, nagyon gyakori, hogy az első gondolat nem az, hogy „milyen jó lesz”, hanem az, hogy „megengedhetem e magamnak, hogy lelépjek pár napra?”

Fontos itt egy szemléletváltás:

– nem azért mész el, mert eleged van belőlük,
– hanem azért, hogy legyen miből adnod utána.

Egy pár nap, amikor te is ember vagy, nem csak szülő, társ, munkatárs, nagyon sokat adhat: türelmet, perspektívát, új élményeket, amiket hazavihetsz.

Az, hogy kérsz időt magadra, nem vesz el a többiektől hosszú távon, hanem inkább hozzáad.

6. Nem vagy „furcsa”, ha 35–40+ fejjel mész egyedül

Lehet, hogy félsz attól, hogy majd mindenki rád néz: „Mit keres ez itt egyedül ebben a korban?”

A valóságban rengeteg 30+, 40+, 50+ utazó van, aki szólóban járja a világot, csak kevésbé „hangosak”, mint a fiatalabb hátizsákosok.
Sokan:

– életváltás közben mennek el (válás, költözés, karrierváltás után),
– nagyobb gyerekek mellett ülnek fel újra a repülőre,
– vagy egyszerűen most jutnak el oda, hogy anyagilag, időben, érzelmileg belefér.

Nem vagy egyedül ebben. Nem te vagy az „egy szem különc”, aki kitalálta, hogy 35–40+ fejjel még lenne kedve élményeket gyűjteni.

7. A szóló utazás mint „élethelyzet szünet”

Ebben a korban gyakran elindulnak olyan kérdések, hogy: „Ezt akarom csinálni még 10 évig?”, „Ki vagyok én a szerepeimen túl?”, „Milyen lenne, ha nem kéne mindig mindenkire figyelni?”
A szóló utazás nem old meg mindent, de lehet egy kicsi, védett tér, ahol:

– kiszakadsz a napi rutinból,
– más szemszögből nézel rá az életedre,
– kipróbálhatod, milyen döntéseket hozni csak magadért.

Nem kell, hogy nagy, drámai felismerések legyenek. Sokszor elég annyi, hogy pár napig azt kérdezed magadtól: „Most tényleg mire van szükségem?”

Talán pont ez az ötlet hiányzik: Wellness utak egyedül utazó nőknek: ahol igazán feltöltődhetsz

8. A félelmeidet is viheted, nem kell őket otthon hagyni

35–40+ körül ritkán indulunk el „csak úgy”.

A felelősség, az eddigi tapasztalatok, a hallott történetek mind hatnak: sokszor csak akkor mennénk, ha biztosra mennénk.
Pedig a félelmek egy részét nem tudod kiiktatni, viszont át tudod őket fordítani cselekvéssé:

– félsz a biztonságtól → tudatosan választasz úti célt, szállást, közlekedést,
– félsz, hogy baj esetén mi lesz → előre összerakod a vészkapcsolatokat, biztosítást, B terveket,
– félsz, hogy „önző” vagy → átbeszéled a szeretteiddel, hogyan oldjátok meg, amíg nem vagy ott.

A félelem nem tiltótábla. Inkább tábla, amin az áll: „Itt érdemes egy kicsit jobban körülnézni.” Ez más életkorban is így van, csak 35–40+ körül tudatosabban látod.

9. Más tempó, más elvárások, de pont ettől lesz mélyebb

Húszévesen természetesebb az, hogy hajnalig fenn vagy, másnap délelőtt nem kelsz fel, fapadoson, 10 átszállással jutsz el valahova, mert „ilyen az élmény”. 35–40+ fejjel lehet, hogy sokkal jobban értékeled azt, ha:

– reggel nyugodtan meg tudod inni a kávédat,
– délután le tudsz ülni egy parkba csak úgy,
– este 10 körül már ágyban vagy, mert jól esik.

Az élmények mélységét nem az adja, hogy hány „extrém dolgot” csinálsz. Nagyon gyakran az a legemlékezetesebb, amikor jelen vagy egy egyszerű pillanatban: egy utcazenénél, egy naplementénél, egy csendes reggelnél.

10. Szóló utazás 35–40+ fejjel, nem késő, hanem pont most van itt az ideje

Lehet, hogy sok évig más volt az első: gyerek, munka, otthon, párkapcsolat. Most pedig halkan, de egyre kitartóbban megszólal benned valami: „És velem mi lesz?”

A szóló utazás nem a világ elől való menekülés. Inkább visszatérés önmagadhoz, pár napra, egy olyan helyen, ahol új szemmel nézhetsz rá arra, ki lettél az elmúlt években.

Nem kell, hogy radikális legyen. Lehet egy 3–5 napos út is. De az, hogy adsz magadnak egy ilyen tapasztalatot 35–40+ fejjel, nem felelőtlenség. Sokkal inkább annak a jele, hogy komolyan veszed saját magadat is.

Ha 35–40+ fejjel készülsz az első szóló utadra
Ha olvasás közben végig az járt a fejedben, hogy „jó, jó, de ezt az életemmel, a felelősségeimmel, a családdal hogyan lehet összehangolni?”, akkor pontosan látod, miben más 35–40+ fejjel szóló utat tervezni.

Lehet ez a cikk is érdekelhet.

Ha most készülsz az első szóló utazásodra, és jó lenne egy kapaszkodó…
A Start To Explore ebook lépésről lépésre végigvisz azon az úton, amiről ebben a cikkben csak röviden tudtam írni: félelmek kezelése, biztonsági alapok, úticél választás, mintaútiterv és kommunikáció a családdal.

Kattints a „megnézem az e-bookot” gombra, ha szeretnél egy olyan kézikönyvet, ami az első szóló utad előtt és közben is ott lehet veled.