Az Azori-szigetek sorozat – 2 rész
A három nap búvárkodás után végre átvettük a bérelt autónkat, és elkezdődhetett São Miguel felfedezése. Már alig vártam ezt a részt is, mert hiába jöttem elsősorban merülni, kíváncsi voltam arra is, milyen a sziget a víz felett.
São Miguel nem túl nagy, mégis rengeteg látnivaló várja az embert. Éppen ezért szerintem szinte elengedhetetlen autót bérelni. Így oda mész, ahová szeretnél, akkor indulsz tovább, amikor neked jólesik, és nem kell egy csoporthoz alkalmazkodnod.
Erről a napról azonban még nem sejtettük, hogy estére az órám 37 217 lépést fog mutatni.
Egy pékség, ami miatt többször is visszamentünk
Amíg én az előző napokban búvárkodtam, a barátnőm sem unatkozott. Bejárta a környéket, és amikor visszaértem, lelkesen mesélte:
– Találtam egy fantasztikus pékséget… és egy helyi piacot.
Másnap ezekkel kezdtük a napot.
Már a pékség felé vezető úton olyan friss kenyérillat lengte be az utcát, hogy a gyomrunk egyből életre kelt. Szinte az illat vezetett be minket az ajtón. Végül vettünk egy hatalmas, ropogós kenyeret a vacsorához, ami annyira finom volt, hogy a következő napokban még többször is visszatértünk ide. Néha egy utazásból nemcsak a nagy látnivalók maradnak meg, hanem egy olyan pékség is, ahová még napokkal később is örömmel sétáltunk vissza.
A helyi piac és egy ismerős arc
A pékség után elsétáltunk a piacra.
Ha új országba utazom, szinte mindig felkeresem a helyi piacot. Szeretem megnézni, mit vásárolnak a helyiek, milyen gyümölcsök és zöldségek teremnek, milyen halakat vagy tengeri herkentyűket árulnak. Ha pedig valami különlegességet látok, sokszor szóba is elegyedek az árusokkal.
Éppen így sétálgattunk a piacon, amikor egyszer csak egy ismerős arcot vettem észre.
Néhány hónappal korábban egy magyar utazási iroda egyik túravezetőjével beszélgettem. Mesélte, hogy szeretnék felvenni az Azori-szigeteket az úticéljaik közé, mert szerintük ez a hely egyszerűen csodálatos.
És most ott állt előttem. Az Azori-szigetek egyik piacán.
Odamentem hozzá, köszöntünk egymásnak, és csak ennyit mondtam mosolyogva:
– Úgy látom, tényleg megcsináltátok.
Jót nevettünk rajta.
Később kíváncsiságból megnéztem, mennyiért hirdetik ezt az utat. Mosolyognom kellett. Mi ketten olcsóbban megszerveztük az egész utazást, és ami ennél is fontosabb, teljesen a saját tempónkban haladhattunk. Addig maradtunk egy-egy helyen, ameddig jól esett, és nem kellett senki órájához igazodnunk.
Hortenziák között a Miradouro da Nossa Senhora da Paz felé
Első úti célunk Vila Franca do Campo volt, egy hangulatos kisváros São Miguel déli partján.
Az autót lent hagytuk, és gyalog indultunk fel a Miradouro da Nossa Senhora da Paz kilátóhoz. Fel lehetett volna menni autóval is, de mi szerettünk volna sétálni.
Az út mentén mindenhol hatalmas hortenziabokrok virágoztak. Kék, lila és rózsaszín árnyalatok váltották egymást, mintha valaki gondosan megtervezte volna a tájat. Nem véletlenül lett a hortenzia az Azori-szigetek egyik jelképe.
Ahogy egyre feljebb értünk, mögöttünk lassan feltárult az óceán, előttünk pedig ott magasodott a kápolna.
A kilátás egyszerűen lenyűgöző volt.
Lagoa do Congro – ahol megáll az idő
A következő megállónk a Lagoa do Congro volt.
Ez a kis krátertó a hegyek között bújik meg, és szerintem méltatlanul kevés figyelmet kap.
Az autót az út szélén hagytuk, onnan pedig még körülbelül két és fél kilométeres földúton kellett besétálni.
Ahogy haladtunk befelé az erdőben, egyre csendesebb lett minden. Nem hallottunk autókat, turistacsoportokat, csak a madarak hangját és a saját lépteinket.
Amikor végre megláttuk a tavat, egyszerre megálltunk.
A kristálytiszta, mélyzöld víz szinte világított a napsütésben. A lagúna szinte tökéletesen kerek volt, körülötte buja növényzet, mindenütt a természet nyugalma.
Leültünk egy kicsit a partjára.
A kis madarak egészen közel merészkedtek hozzánk. Ott ugrándoztak mellettünk, mintha kíváncsian figyelnék, kik ezek az új jövevények.
Gyönyörű napsütéses idő volt. A víz felszínét alig fodrozta valami.
Az ilyen helyeken az embernek egyszerűen nincs kedve sietni.
Most, hogy újra elővettem az utazási naplómat, mosolyogva olvastam vissza ezt a részt. Milyen jó, hogy minden utazásomon leírom a nap végén az élményeimet. Sok apró részletre ma már egyáltalán nem emlékeznék. Néha még én is meglepődöm, amikor visszaolvasom a saját soraimat.
A nap legnagyobb kihívása
A következő célpont a Lagoa do Fogo volt.
Utólag már csak mosolyogtam rajta. Amikor otthon terveztem ezt a napot, úgy gondoltam, simán belefér mindhárom program. Arra viszont nem gondoltam, hogy az első kilátóhoz gyalog megyünk fel, a Lagoa do Congróhoz is hosszú séta vezet, és a Lagoa do Fogo sem egy laza délutáni kirándulás lesz. Sikerült a három legfárasztóbb programot ugyanarra a napra tenni. Akkor ezt még nem tudtam, estére viszont már nagyon is éreztem.
Ráadásul először rossz irányba indultunk, így nagyjából fél órát veszítettünk, mire rájöttünk, hogy egyáltalán nem arra vezet az út. Persze mi sem voltunk teljesen ártatlanok.
Szandál volt rajtunk, fejenként alig két deci vízzel indultunk el, és őszintén szólva egyikünk sem gondolta volna, hogy ekkora kihívás lesz.
Lehet, hogy másnak ez csak egy könnyebb túra lett volna, de mi akkor ezt bizony nagyon komoly hegymenetnek éltük meg.
Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, egy békésen legelésző tehén mellett vitt el az ösvény.
Ő teljes nyugalomban rágcsálta a füvet. Mi közben zihálva próbáltunk levegőhöz jutni.
Egymásra néztünk, és csak nevettünk.
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez a tehén valószínűleg jót mosolyog rajtunk.
A végére már öt méterenként megálltunk pihenni. A vizünk rég elfogyott.
Amikor azonban végre felértünk, minden fáradtságot elfelejtettünk. Előttünk feküdt a Lagoa do Fogo.
A smaragdzöld krátertó, körülötte a meredek hegyoldalakkal, egyszerűen lélegzetelállító látvány volt.
Abban a pillanatban egyikünk sem szólt semmit.
Csak néztük.
Még mindig nem volt vége
Mire visszaindultunk, már kezdett sötétedni. Igyekeztünk minél gyorsabban leérni.
Amikor végre visszaértünk az ösvény elejére, jött az újabb meglepetés. A kaput bezárták.
Egymásra néztünk. Nem sokat gondolkodtunk. Átmásztunk rajta.
Mire beültünk az autóba, leszakadt az ég.
Szakadt az eső, teljesen besötétedett, mi pedig úgy éreztük, ennél eseménydúsabb napunk már biztosan nem lesz.
Cápavacsora a nap végén
Egyetlen dologra vágytunk.
Végre leülni vacsorázni.
Ha tengerparti országban járok, szinte mindig megkóstolom a helyi halakat és tengeri ételeket. Szeretem felfedezni az adott ország gasztronómiáját, és ha lehet, mindig olyan fogást választok, amit otthon valószínűleg nem lenne alkalmam megkóstolni.
Ezúttal mako cápát rendeltem.
Őszintén szólva nem tudtam, mire számítsak, de nagyon finom volt. Egy ilyen hosszú és fárasztó nap végén pedig különösen jólesett nyugodtan leülni, végignézni a nap fotóit, és végiggondolni, mennyi minden történt velünk néhány óra alatt. Hazafelé még egyszer ránéztem az órámra.
37 217 lépés.
Nem csoda, hogy másnap alig éreztem a lábaimat.
Viszont újra bebizonyosodott, hogy a legemlékezetesebb utazási napok sokszor azok, amelyek közben éppen azon gondolkodunk:
„Legközelebb ezt egy kicsit okosabban csináljuk.”
Hasznos tippek, ha te is saját szervezésben fedeznéd fel São Miguelt
• Egy autóval sokkal szabadabban bejárhatod a szigetet, mint szervezett kirándulásokkal.
• Egy „könnyű sétának” induló programból is lehet komoly túra, ezért mindig legyen nálad zárt cipő.
• Vigyél elegendő vizet, különösen, ha több helyet szeretnél bejárni egy nap alatt.
• Indulás előtt nézd meg, meddig látogatható az adott terület, mert néhány parkolót és kaput napnyugta előtt lezárnak.
• Tölts le offline térképet, mert a hegyek között nem mindenhol lesz térerő.
A következő részben az Azori-szigetek északi oldalára utazunk tovább. Megmutatom azt a helyet, ahol a föld természetes hője alatt főzik az ebédet, és azt is, hogyan tud egy óceáni vihar néhány perc alatt teljesen átírni egy napi programot.
Ha te is szeretnél magabiztosabban belevágni a saját szervezésű utazásokba, a Start To Explore könyvemben lépésről lépésre megmutatom, hogyan tervezd meg az első utadat, mire figyelj a foglalásoknál, és hogyan utazz úgy, hogy közben valóban élvezni tudd minden pillanatát.
