Egy eltévedés Kambodzsában, egy 10 kilométeresnek induló kirándulásból 30 lett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy senki sincs sem előttem, sem mögöttem.
Kambodzsában egy kisebb társasághoz csatlakoztam, és motort béreltünk, hogy elmenjünk egy szép tóhoz, ami a terv szerint körülbelül 10 kilométerre volt. Az út gyönyörű volt, áthajtottunk falvakon, bepillanthattunk a helyiek mindennapi életébe. Ami különösen meglepett, sehol nem volt eldobott szemét, az utak mentén nagy fonott kosarakban gyűjtötték.
A 10 kilométerből végül 30 lett, és mire odaértünk, már kezdett lemenni a nap. Nem sok időnk maradt, úgyhogy hamar indultunk vissza. Már induláskor kialakítottunk egy szabályt: mindenki figyeli az előtte haladót, így senki nem tévedhet el. Ha váltott a lámpa, az elöl haladók mindig bevárták a többieket.
Visszafelé sűrű volt a forgalom. Én az előttem motorozó bukósisakjára koncentráltam, ez volt az egyetlen fix pont, amit láttam. Az autók folyamatosan előztek körülöttünk. Egy többsávos úton egyszer csak észrevettem, hogy akit addig követtem, nem is a társam volt.
Megfordultam. Mögöttem sem volt senki. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ez most egy valódi eltévedés Kambodzsában, egyedül, egy idegen ország forgalmas útján.
Ezer kérdés pörgött a fejemben másodpercek alatt. Hol tévedtem el? Miért nem kiabált senki, ha eltértem az úttól? Félreálltam a motorral a járdára, és egy hang a fejemben csak annyit ismételt: eltévedtél, egy idegen országban, fogalmad sincs, hol vagy.
Aztán, elég meglepő módon, nevetni kezdtem. Tényleg egyedül voltam, tényleg eltévedtem, és hangosan beszéltem magamhoz az út szélén. Elővettem a telefonom, de nem volt térerő.
Mivel búvár vagyok, azonnal eszembe jutott az oktatóim egyik alapszabálya, a Stop, Breathe, Think, Act elve: ha bajban vagy a víz alatt, sosem szabad pánikba esni, hanem meg kell állni és gondolkodni. Szóval megálltam, és gondolkodni kezdtem. Tudtam, hogy ilyen helyzetben a legjobb, ha az ember a helyén marad, és megvárja, amíg megtalálják. De honnan tudnák, hol vagyok? És meddig várjak, ha közben egyre sötétebb lesz?
Rájöttem, hogy nekem magamnak kell megoldást találnom. Nem pánikoltam, inkább gondolkodni kezdtem a lehetőségeimen, ülve a motoron, nézve a forgalmat. És akkor eszembe jutott: a hotelben érkezéskor mindenki kapott egy névjegykártyát a szállás címével, és ez szerencsére nálam volt a hasi táskában.
Ebben a pillanatban egy idősebb, barátságos külsejű tuk tuk sofőr közeledett az úton. Leintettem, elmondtam neki, hogy eltévedtem, és megmutattam a hotel címét. Egy pillanatig gondolkodott, aztán elmosolyodott, és intett, hogy kövessem.
Igyekeztem lépést tartani vele a forgalomban, egyszer majdnem lemaradtam, de észrevette, és lassított. A végén elvezetett egészen a szállásig. Amikor megkérdeztem, mennyivel tartozom, azt mondta, amennyit gondolok. Adtam neki öt dollárt, amit vissza akart utasítani, mondván, hogy túl sok. Megmentőmnek neveztem, és megkértem, fogadja el. Ekkor előkapta a telefonját, hogy csináljunk egy közös szelfit.
Azóta is szívesen gondolok vissza arra a pillanatra, amikor rájöttem, hogy a pánik helyett a gondolkodás vitt közelebb a megoldáshoz. Ez az élmény tanított meg arra, hogy egy váratlan helyzet nem feltétlenül katasztrófa, csak egy pillanat, amiben meg kell találnod a saját megoldásod.
Az a délutáni eltévedés Kambodzsában végül nem a rémálom lett, amitől tartottam, hanem az egyik legfontosabb leckém arról, hogyan maradjak nyugodt egyedül, idegenben. Pontosan ezt a fajta higgadtságot és felkészültséget igyekszem átadni a Start to Explore könyvemben is, hogy ha Te is egyedül találod magad egy hasonló helyzetben, ne pánikolj, hanem tudd, mit tegyél. Ha szeretnéd elsajátítani ezt a fajta magabiztosságot a saját utazásaidhoz, itt éred el a könyvet.
Ha akkor lett volna nálam működő mobilnet, sokkal könnyebben megtaláltam volna vissza az utat — térkép, fordító, minden egy karnyújtásnyira. Azóta minden külföldi út előtt beállítok egy eSIM-et a Yesimmel, hogy ne kelljen helyi SIM-kártyát keresnem vagy netre várnom, amint leszállok.
(Ez egy affiliate link: ha ezen keresztül vásárolsz eSIM-et, neked nem kerül többe, nekem viszont segít fedezni a blog fenntartásának költségeit. Köszönöm, ha ezzel támogatod a munkámat!)
