Egy ételmérgezés Egyiptomban, egy gyönyörű kanyontúra, egy vendégszerető helyi falu, és egy pillantás oldalra, ami mindent megváltoztatott.
Néhány évvel ezelőtt egy hetes búvárszafarin voltam Egyiptomban, azzal a búvárklubbal, aminek akkoriban tagja voltam. Mivel a hazautazás előtti utolsó napon már nem merültünk, az egyik társammal befizettünk egy helyi utazási irodánál egy színes kanyon túrára.
A kanyon lélegzetelállító volt. Létrákon másztunk, szűk sziklafolyosókon préseltük át magunkat, a látvány egyszerűen felemelő volt. A túra után ellátogattunk egy közeli kis faluba, ahol a helyiek szívesen megvendégeltek minket.
Annyira elvarázsolt minket a hely hangulata, hogy szinte teljesen az élményre koncentráltunk. A helyiek húst sütöttek, adtak mellé salátát és üdítőt, mi pedig boldogan nekiláttunk. Beszélgetés közben véletlenül oldalra pillantottam, mert valamilyen mozgást érzékeltem a szemem sarkából.
Ó jaj, gondoltam magamban, ebből még baj lesz.
Az egyik asszony a földön, a porban mosogatta el a tányérjainkat, egy tömlőből locsolva rájuk a vizet. Ekkor esett le, hogy nem lett volna szabad mást elfogadnom, csak az üdítőt, és hogy innentől valószínűleg elkerülhetetlen lesz egy ételmérgezés Egyiptomban. Utólag megnéztem, a CDC utazói egészségügyi ajánlásai is pontosan ettől óvnak: kerüld a nem palackozott vízzel érintkező ételeket ismeretlen helyeken.
Aznap este indult volna a gépünk haza, bár ez már eleve néhány órás késéssel indult, még indulás előtt értesítettek minket erről. Csakhogy a baktériumok addigra már javában dolgoztak bennem.
Mire a reptérre értünk, már csak egy dologra tudtam gondolni. Amint beléptem az épületbe, és megláttam egy adott piktogramot, futni kezdtem, mert az idő sürgetett. A késés miatt a légitársaság pizzát is adott mindenkinek, amiből én egy falatot sem tudtam megenni.
A hazaúton állandó vendége voltam a mosdónak. Az utastársaim közül nem mindenki volt túl elnéző velem, miután többször is sürgősen előre kellett mennem. Meg is értem őket, azokat a szagokat, amiket magam után hagytam, én magam sem tudtam, honnan jöttek elő.
Csak azt kívántam, hogy minél előbb otthon legyek, pedig egyébként nem szokott bennem ilyen érzés felmerülni utazás közben.
A kihívás másnap is folytatódott, mert színházjegyünk volt az anyukámmal. Azon a napon semmit nem ettem, egy korty folyadékot sem ittam, pedig tudtam, hogy a folyadékpótlás elengedhetetlen lett volna. De nem akartam lemondani a színházi estét. Végül sikerült túlélnem, csak a szünetben kellett gyorsan kimennem.
Három nap betegállomány és mínusz négy kiló volt a kaland ára. Azóta sem fordult elő hasonló velem, mert egy kis tudatos odafigyeléssel ez a fajta baj nagyrészt megelőzhető.
Ez a történet is jól mutatja, hogy egy utazás legszebb pillanatai és egy ételmérgezés Egyiptomban néha karnyújtásnyira vannak egymástól. A Start to Explore könyvemben szó esik az ilyen apró, de sokat rontó hibák elkerüléséről is, hogy Neked ne kelljen ugyanezen keresztülmenned. Ha szeretnéd felkészültebben megélni a saját kalandjaidat, itt találod a könyvet.
Ez a napokig tartó rosszullét is megtanított rá, mennyire nem mindegy, van-e mögötted egy rendes utasbiztosítás, ami az orvosi költségeket is fedezi külföldön. Azóta mindig kötök EUB Zrt. utasbiztosítás-t utazás előtt — így nem nekem kell megelőlegeznem a kórházi számlát, mert az EUB Biztosító közvetlenül a kórházzal tárgyal, és ők fizetik ki az orvosi ellátást.
(Ez egy affiliate link: ha ezen keresztül kötsz utasbiztosítást, neked semmivel sem kerül többe, nekem viszont segít fedezni a blog fenntartásának költségeit. Köszönöm, ha ezzel támogatod a munkámat!)
Ha bármilyen kérdésed van a biztosítással kapcsolatban, vagy segítségre lenne szükséged, nyugodtan írj a zsuzsanna.salamon@gmail.com címre, szívesen segítek!
