Az első nagy utazás előtt szinte mindenki ugyanazt hiszi: hogy a legnagyobb kihívás az lesz, hogy nem ismer majd senkit odakint.
Én magam is így voltam ezzel.
Tévedtem.
A legnagyobb kihívás inkább az volt, hogy mindent tökéletesen akartam csinálni.
Nem akartam eltévedni. Nem akartam hibázni. Nem akartam bizonytalannak látszani.
Aztán persze hibáztam. Többször is.
És ma már örülök neki. Mert ezekből tanultam a legtöbbet.
1. Azt hittem, a tapasztalt utazók nem félnek
Mielőtt elindultam, azt gondoltam, hogy azok, akik sokat utaznak, valahogy mások.
Magabiztosabbak. Bátrabbak. Kalandvágyóbbak.
Aztán rájöttem, hogy a legtöbben ugyanúgy izgulnak.
Csak nem várják meg, hogy a félelem teljesen elmúljon.
2. Túl sokat aggódtam azon, mit gondolnak mások
Emlékszem, mennyit foglalkoztatott, mit szólnak majd az úticélomhoz vagy a döntésemhez.
A valóság? Senkit nem érdekelt. Mindenki a saját életével volt elfoglalva.
3. Azt hittem, nem hibázhatok
Ez volt az egyik legnagyobb tévedésem.
Azt gondoltam, hogy ha eltévedek vagy rossz döntést hozok, az bizonyítja, hogy nem vagyok elég felkészült.
Pedig a hibák az utazás részei. Volt olyan is, ami nem is rajtam múlt, mint amikor Athénban kis híján ellopták az utazótársam telefonját.
Arról a délutánról egy külön bejegyzésben is meséltem.
4. Nem hagytam elég időt a reptéri átszállásoknál
Egyszer Dublinban teljes nyugalomban ültem a váróban.
Csak volt egy apró probléma. Nem a budapesti járatra vártam. A bukaresti kapunál ültem.
Amikor rájöttem, felkaptam a táskámat és futottam.
Szerencsére elértem a gépet. Azóta mindig többször ellenőrzöm a kapuszámot, ez volt az egyik legfontosabb leckém még az első nagy utazás előtt.
5. Azt hittem, mindig tudni fogom, merre járok
Spoiler: nem.
Kambodzsában motorozás közben sikerült eltévednem.
Akkor persze nem volt vicces. Ma már az egyik kedvenc történetem.
Erről a kalandról egy teljes bejegyzésben is meséltem, ha kíváncsi vagy a részletekre.
6. Túl sok mindent akartam belesűríteni
Az első nagyobb utak egyik klasszikus hibája.
Mindent látni. Mindent kipróbálni. Mindent kipipálni.
A végén pedig fáradtabban hazaérni, mint ahogy elindultál.
7. Nem értettem, hogy a felkészülés és az aggódás nem ugyanaz
Sokáig azt hittem, hogy ha eleget aggódom, akkor felkészültebb leszek.
Nem lettem.
Ami segített:
● fontos dokumentumok mentése
● útvonal átgondolása
● vészhelyzeti információk
● utasbiztosítás
A többi már csak felesleges stressz volt.
Egy rövid kiegészítés: ezt a linket biztosításközvetítőként ajánlom, az EUB Európai Utazási Biztosító Zrt. partnereként, és jutalékot kapok, ha ezen keresztül kötsz utasbiztosítást. Ettől függetlenül szívesen segítek, ha kérdésed van.
Amit érdemes tudni az első nagy utazás előtt
A legfontosabb talán az, hogy az utazás nem vizsga.
Nem kell tökéletesen csinálni. Nem kapsz érte osztályzatot.
Nem leszel rosszabb utazó attól, hogy egyszer rossz kapuhoz mész, eltévedsz vagy bizonytalan vagy.
Sőt. A legtöbb emlékezetes történet pontosan ezekből a pillanatokból születik.
Zárás
Ha most egy nagyobb utazást tervezel, szeretnék elárulni valamit.
Nem az a cél, hogy ne hibázz.
Hanem az, hogy ne hagyd, hogy a hibázástól való félelem visszatartson.
Mert amikor egyszer visszanézel erre az időszakra, valószínűleg nem arra fogsz emlékezni, hogy minden tökéletesen ment. Hanem arra, hogy végre elindultál.
És még valamire.
Arra, hogy a legtöbb dologtól, amitől előre féltél, végül nem is kellett volna.
Amikor az első nagy utamat terveztem, sokszor jól jött volna valaki, aki már végigcsinálta ugyanezt, és akitől megkérdezhetem azokat a kérdéseket is, amiket máshol kínosnak éreztem feltenni.
Ha neked is van ilyen kérdésed, nyugodtan írj nekem.
Nem ígérem, hogy mindenre tudom a választ, de szívesen segítek, ha tudok.
És kíváncsi vagyok valamire:
Mi az a dolog, ami most a legjobban visszatart attól, hogy lefoglald azt az utazást?
