A félelem egy nagy utazástól sokkal gyakoribb, mint gondolnád, és szinte mindenkit érint, mielőtt belevág valami nagyobba.
Érdekes dolog egy nagyobb utazás.
Sokan hónapokig álmodoznak róla. Úticélokat nézegetnek. Repülőjegyeket keresnek.
Elképzelik, milyen lesz végre azt csinálni, amihez valóban kedvük van.
Aztán amikor közeledik a döntés pillanata, hirtelen megjelenik a félelem.
Nem egy kicsi bizonytalanság.
Hanem az a fajta, ami miatt végül bezárod a böngészőt, és azt mondod: „Majd egyszer.”
De miért történik ez?
Nem az utazástól félünk
A legtöbben azt mondják: „Félek elindulni.”
Valójában azonban ritkán magától az utazástól félünk.
Sokkal inkább attól, amit az utazás jelent.
Félünk attól, hogy minden döntés a miénk lesz
Otthon megszoktuk a rutinokat. Tudjuk, merre kell menni. Mit kell csinálni. Kit lehet felhívni.
Egy idegen helyen hirtelen rengeteg döntés a miénk, még akkor is, ha másokkal utazunk.
És ez egyszerre felszabadító és ijesztő.
Félünk attól, hogy hibázunk
Mi van, ha rossz helyre megyek? Mi van, ha lekésem a gépet? Mi van, ha eltévedek?
Érdekes módon a legtöbb tapasztalt utazóval pontosan ugyanezek megtörténtek már.
Mégis utaznak tovább. Mert megtanulták, hogy a hibák általában nem katasztrófák.
Csak történetek. Én magam is foglaltam már szállást egy kifejezetten gyanús negyedben, és a végén pont ez lett az egyik legjobb sztorim.
Ezt a történetet itt olvashatod el.
Félünk az egyedülléttől
Ez különösen erős érzés lehet, ha valaki egyedül indul útnak, de valójában bárkit megérinthet, aki új helyre
megy: hirtelen nincs ott a megszokott társaság.
Sokan összekeverik az egyedüllétet a magánnyal. Pedig a kettő nem ugyanaz.
Az egyedüllét egy helyzet. A magány egy érzés.
Lehetsz egyedül egy tengerparton és érezheted magad fantasztikusan.
És lehetsz emberekkel körülvéve úgy, hogy közben magányosnak érzed magad.
Félünk attól, hogy mások mit gondolnak
„Normális dolog ilyet csinálni?” „Nem fogják furcsának találni?” „Mit szólnak majd otthon?”
Ez sokakban felmerül, egy szokatlan úti célnál, egy hosszabb kimaradásnál, egy váratlan döntésnél.
Pedig a legtöbb ember néhány perc után már a saját életével foglalkozik.
Egy barátnőm hasonló érzésekkel küzdött, mielőtt elindult, ezt a történetet is megosztottam.
Félünk attól, hogy valami váratlan történik
Ez talán az egyik legősibb félelem.
Mi van, ha valami baj lesz? Mi van, ha megbetegszem? Mi van, ha segítségre lesz szükségem?
A félelem önmagában természetes.
A kérdés inkább az, hogy felkészülünk-e ezekre a helyzetekre.
Én például indulás előtt mindig átnézem a fontos dokumentumokat, az elérhetőségeket, és az utasbiztosítást is.
Nem azért, mert bajra számítok.
Hanem azért, mert sokkal könnyebb élvezni az utazást, ha tudom, hogy az alapok rendben vannak.
Mielőtt folytatod: ezt a linket biztosításközvetítőként ajánlom, az EUB Európai Utazási Biztosító Zrt. partnereként, és jutalékot kapok, ha ezen keresztül kötsz utasbiztosítást. Ettől függetlenül szívesen segítek, ha kérdésed van.
A félelem egy nagy utazástól valójában másról szól
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, egy nagyobb utazás előtt sokszor nem attól félünk, hogy valami rossz történik. Hanem attól, hogy valami megváltozik.
Hogy rájövünk, többre vagyunk képesek, mint hittük.
Hogy jobban fogjuk érezni magunkat, mint vártuk.
Hogy megszeretjük azt a szabadságot, amit addig nem ismertünk.
És ez néha legalább olyan ijesztő tud lenni, mint az ismeretlen.
Zárás
A félelem egy nagy utazástól szinte mindenkiben ott van, mielőtt nagyot lép, és ez így természetes.
Ha félsz egy nagyobb utazástól, az nem annak a jele, hogy nem vagy rá alkalmas.
Sokszor éppen annak a jele, hogy valami fontos dolog előtt állsz.
A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs benned félelem.
A bátorság azt jelenti, hogy nem hagyod, hogy a félelem döntsön helyetted.
És tudod, mi az érdekes?
A legtöbben, akikkel beszéltem, pontosan ugyanazoktól a dolgoktól tartottak, mielőtt belevágtak egy számukra nagy utazásba.
Attól, hogy eltévednek. Attól, hogy egyedül lesznek. Attól, hogy valamit rosszul csinálnak. Attól, hogy nem lesznek elég bátrak.
Aztán elindultak.
És később szinte mindannyian ugyanazt mondták: „Bárcsak hamarabb megtettem volna.”
Ha most te is egy ilyen döntés előtt állsz, szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül.
Nekem is rengeteg kérdésem volt az első nagy utam előtt. Olyanok is, amiket akkoriban butaságnak vagy kínosnak éreztem megkérdezni.
Ha neked is van ilyen kérdésed, nyugodtan írj nekem.
Nem ígérem, hogy mindenre tudom a választ, de szívesen segítek, ha tudok.
És kíváncsi vagyok valamire:
Mi az a dolog, amitől most a legjobban tartasz egy tervezett utazásoddal kapcsolatban?
