Egy barátnőm mondata a szóló utazás anyaként vívott belső harcáról, ami megmutatta, mennyire nehéz kimondani, hogy valami csak a miénk lehet.
Van egy mondat, amit az egyik barátnőmtől hallottam, és azóta is gyakran eszembe jut, amikor arról beszélgetünk, milyen nehéz nőként, egy bizonyos életszakaszban kimondani, hogy egyedül szeretnénk elindulni valahova.
Amikor először felmerült benne a gondolat, hogy egyedül elmegy Athénba, a férje értetlenül nézett rá. Nem dühösen, csak nem értette a dolgot. Megkérdezte tőle, miért nem várják meg inkább a következő közös szabadságukat, hogy együtt utazhassanak el.
És akkor a barátnőm először próbálta hangosan kimondani, amit addig csak magában érzett: hogy ez nem ugyanolyan utazás. Hogy neki erre egyedül van szüksége. Nem azért, hogy elmeneküljön valami elől, hanem hogy emlékezzen rá, ki volt, mielőtt anya és feleség lett. Ahogy fogalmazott, ez nem a kapcsolata ellen szól, hanem mellette. Csak nehéz volt megfogalmazni, mert addig sosem volt rá szüksége, hogy ezt bárkinek elmagyarázza.
Amikor először hallottam ezt tőle, azonnal éreztem, mennyire sok nőnek ismerős lehet ez az érzés, akkor is, ha soha nem mondta ki hangosan. Az az érzés, hogy valahol útközben elveszítjük azt a részünket, ami tisztán a miénk volt, mielőtt mások életének a középpontjává váltunk. Nem azért, mert bárki elvette volna tőlünk, hanem mert egyszerűen soha nem volt idő visszamenni érte. A pszichológiában ezt az identitásváltást matrescence-nek hívják, és a Psychology Today egyik cikke szerint ez az átalakulás legalább annyira megrázó lehet, mint maga a szülés. Nem véletlen tehát, hogy a szóló utazás anyaként sokaknak pont erre az elveszett részre való visszatalálásról szól.
Egy szóló utazás sokszor pont erről szól. Nem a szökésről, nem az elhatárolódásról, hanem arról, hogy visszaszerezzük azt a kapcsolatot önmagunkkal, ami valahol elhalványult a mindennapok sűrűjében. És igen, ehhez néha külön kell választani a saját utunkat a közös utunktól, legalább néhány napra.
Ha ez a mondat, „miért nem várjuk meg, és megyünk együtt”, ismerősen cseng, és Te is érzed magadban ezt a csendes vágyat, hogy egyedül indulj el valahova, tudd, hogy ez nem önzés, és nem a kapcsolatod ellen szól. A Start to Explore könyvemben pontosan ezekről a belső akadályokról is szó esik, arról, hogyan ismerd fel, mit érzel valójában, és hogyan tudd elmagyarázni a hozzád közel állóknak, miért fontos ez neked. Ha készen állsz erre a belső munkára, itt tudod beszerezni a könyvet.
